3. rész - Justin

Az iksz-et sikeresen átugrottuk Csábossal, ezért anya állított még fel nekem. Edzés után kivittem egy kicsit legelni és leültem a födre, amíg legelészett. Percekig ondolkodtam, és sajnáltam, hogy holnap suliba kell mennem, így csak délután tudok hozzá kijönni, amikor egyszercsak észrevettem, hogy felém lépdel. Megállt előttem és odadugta az orrát, hogy megsimogathassam. Olyan édes volt.
- Rami! Gyere, késő van. Menjünk haza! - kiáltott anya. - Vidd be, a kocsiban várlak!
Fogtam, és bevittem Csábost a bokszába. Levettem a kötőféket és a vezetőszárat, majd még mielőtt becsuktam volna az ajtót megöleltem.
- Mégcsak ma jöttél, de már most nagyon szeretlek. Holnap jövök Csábos! - suttogtam neki.
Mikor hazaértünk egyből a szobámba rohantam, és a naplómat kaptam elő.
"Kedves Naplóm! Teljesen új fordulatot vett a sportom, amit szeretek, ugyanis ma megkaptam életem első lovát, Csábost. Annyira boldog vagyok!! Kifejezhetetlen..."Fogtam egy képet a lovamról, és beragasztottam:

Másnap reggel beértem az iskolába, elmeséltem a legjobb barátnőmnek, Lilynek, a tegnap történteket.
- Most ez olyan nagy dolog? - kérdezte kicsit bunkósan.
- Nekem igen Lily... de ha tényleg a legjobb barátnőm lennél nem így kéne válaszolni.
- Rami, mondj olyan témát, ami engem is érdekel, és akkor nem így válaszolok. - mondta Lily.
- Szerinted amikor az úszásról beszélsz engem érdekel?! De legalább meghallgatnál, és úgy tennél mintha érdekelne...!
- Az úszás igenis jobb sport mint ez a hülyeség. Ez nem sport, ébredj már fel.
- Úristen, hogy tudtam én veled barátkozni..?!
- Tudod Rami, lenne jobb dolgom is mint veled és erről a hülyeségről beszélni. - fordult el Lily.
- Bárcsak már mehetnék ki Csáboshoz... - gondoltam magamban.
Egész nap nem tudtam figyelni órán, és természetesen 1-esre írtam a dogám. Vége lett az óráknak, rohantam ki Csáboshoz, aki nyerítve köszöntött a legelőről.
- Szia Szépségem! - köszöntem neki a. Megsimogattam az orrát, majd felraktam rá a világoskék színű kötőféket. Lecsutakoltam, felnyergeltem, majd kimentünk terepre.
- Rami, várj! - ügetett utánam egy kb. velem egykorú fiú, majd mellettem megállt, és a kezét nyújtotta. - Szia, a nevem Justin.
- Szia! Gondolom akkor tudod a nevem. - nevettem. - Új vagy?
- Igen, tegnap hoztam ide a lovam. Egyébként az egyik edző mondta, hogy most indulsz ki terepre, megmondta a neved. Nem baj ha én is jövök?
- Dehogyis! - mosolyogtam, miközben a csizmámmal lépésbe indítottam Csábost. - Hogy hívják a lovad?
- Carlo. És a tiéd?
- Ő Csábos. Tegnap óta vagyunk együtt.
- Gratulálok, elég ritka szín ez! Gyönyörű!
- Te se panaszkodhatsz! - mosolyogtam bele a szép barna szemébe...
- Köszi. - paskolta meg Carlo nyakát.
Ebben a pillanatban, úgy éreztem, hogy ez után a nap után, ez a legjobb, ami történhet velem...valami fura, de jó érzés kapott el, egyszerűen kiment a fejemből minden, és csak mi négyen voltunk, semmi, és senki nem zavart...