2. rész - A lovardában

Másnap reggel, vasárnap korán keltem, egyből elővettem a naplómat.
"Kedves Naplóm! Tegnap este anya közölte velem, hogy apával kell laknom, mert Olaszországba megy dolgozni. Nem szeretném, hogy itt hagyjon, de neki ez jó, és nekem is csak jót akar, ezért megértem. Majd beszélek vele skype-on, meg találkozunk is. Úgyis itt a nyár. Egyébként most indulok ki a lovardába, úgyhogy este még írok."
Felöltöztem és halkan lementem a konyhába. Elkezdtem reggelit csinálni, gondoltam meglepem anyát. Csináltam melegszendvicset, teát is főztem hozzá, szépen megterítettem. 
- Jó reggelt anya! - köszöntöttem mikor felkelt. - Csináltam reggelit. Gyere, együnk, mert aztán indulnom is kell a loviba.
- Nem kell sietni, kimegyek ma veled! - mosolygott.
- De jó! - mondtam.
Elkezdtünk enni...
- Mikor költözöl? - nyögtem ki.
- Június 20.-án. 
- Addig sokat leszünk együtt, ugye?
- Persze. - mosolygott. - Köszönöm a reggelit Rami. - állt fel az asztaltól.
- Ennyi jár anya, te is nagyon sokszor csináltál nekem. - öleltem át mosolyogva.
- Kész vagy? Öltözök és indulhatunk is.
- Oké, a kocsiban várlak! - mondtam. Kimentem az autóhoz és anya 10 perc múlva jött is.
- Mehetünk? - kérdezte.
- Persze.
Amikor kiértünk egyből Remény bokszához mentem, de helyette egy másik ló volt ott, a boksz pedig feldíszítve. Anya rohant mögém.
- Ő ki? - kérdeztem furcsán, majd megsimogattam az albínó ló orrát.
- A neve Csábos. És tudom ki a gazdája.
- Ki?
- Azt hiszem Varga Ramóna a neve. - mondta nevetve.
- Én? - fogalmam se volt, mit mondjak. - Kaptam egy lovat?! 
- Igen. Legalább eltereli arról a figyelmet, hogy nem látjuk majd egymást... Apával megbeszéltem, azt mondta, hogy oké.
- Annyira köszönöm!! - erősen, könnyes szemmel megöleltem anyát. - Szeretlek.
- Én is kicsim. - mondta. - Felülsz rá? Megmutatom, melyik a szekrényed. - Mondta, és elvezetett a bértartók részéhez. Kihoztam Csábost, lecsutakoltam, vezetgettem, futószáraztam, majd mikor már tudta ki vagyok felültem. Isteni mozgása van. 
- Nagyon jó ugróló ám! - kiabált nekem a pálya széléről anya. - Állítsak akadályt?
- Igen, légyszi, addig vágtázok pár kört! - anya felállított nekem egy iksz-et.
- Kész, jöhetsz! - állt arréb. Beugrattam vágtába, és ráfordultam az akadályra. Izgultam. Amikor az akadály fölé értünk...egyszerűen csodálatos volt.