3. rész - Justin

Az iksz-et sikeresen átugrottuk Csábossal, ezért anya állított még fel nekem. Edzés után kivittem egy kicsit legelni és leültem a födre, amíg legelészett. Percekig ondolkodtam, és sajnáltam, hogy holnap suliba kell mennem, így csak délután tudok hozzá kijönni, amikor egyszercsak észrevettem, hogy felém lépdel. Megállt előttem és odadugta az orrát, hogy megsimogathassam. Olyan édes volt.
- Rami! Gyere, késő van. Menjünk haza! - kiáltott anya. - Vidd be, a kocsiban várlak!
Fogtam, és bevittem Csábost a bokszába. Levettem a kötőféket és a vezetőszárat, majd még mielőtt becsuktam volna az ajtót megöleltem.
- Mégcsak ma jöttél, de már most nagyon szeretlek. Holnap jövök Csábos! - suttogtam neki.
Mikor hazaértünk egyből a szobámba rohantam, és a naplómat kaptam elő.
"Kedves Naplóm! Teljesen új fordulatot vett a sportom, amit szeretek, ugyanis ma megkaptam életem első lovát, Csábost. Annyira boldog vagyok!! Kifejezhetetlen..."Fogtam egy képet a lovamról, és beragasztottam:

Másnap reggel beértem az iskolába, elmeséltem a legjobb barátnőmnek, Lilynek, a tegnap történteket.
- Most ez olyan nagy dolog? - kérdezte kicsit bunkósan.
- Nekem igen Lily... de ha tényleg a legjobb barátnőm lennél nem így kéne válaszolni.
- Rami, mondj olyan témát, ami engem is érdekel, és akkor nem így válaszolok. - mondta Lily.
- Szerinted amikor az úszásról beszélsz engem érdekel?! De legalább meghallgatnál, és úgy tennél mintha érdekelne...!
- Az úszás igenis jobb sport mint ez a hülyeség. Ez nem sport, ébredj már fel.
- Úristen, hogy tudtam én veled barátkozni..?!
- Tudod Rami, lenne jobb dolgom is mint veled és erről a hülyeségről beszélni. - fordult el Lily.
- Bárcsak már mehetnék ki Csáboshoz... - gondoltam magamban.
Egész nap nem tudtam figyelni órán, és természetesen 1-esre írtam a dogám. Vége lett az óráknak, rohantam ki Csáboshoz, aki nyerítve köszöntött a legelőről.
- Szia Szépségem! - köszöntem neki a. Megsimogattam az orrát, majd felraktam rá a világoskék színű kötőféket. Lecsutakoltam, felnyergeltem, majd kimentünk terepre.
- Rami, várj! - ügetett utánam egy kb. velem egykorú fiú, majd mellettem megállt, és a kezét nyújtotta. - Szia, a nevem Justin.
- Szia! Gondolom akkor tudod a nevem. - nevettem. - Új vagy?
- Igen, tegnap hoztam ide a lovam. Egyébként az egyik edző mondta, hogy most indulsz ki terepre, megmondta a neved. Nem baj ha én is jövök?
- Dehogyis! - mosolyogtam, miközben a csizmámmal lépésbe indítottam Csábost. - Hogy hívják a lovad?
- Carlo. És a tiéd?
- Ő Csábos. Tegnap óta vagyunk együtt.
- Gratulálok, elég ritka szín ez! Gyönyörű!
- Te se panaszkodhatsz! - mosolyogtam bele a szép barna szemébe...
- Köszi. - paskolta meg Carlo nyakát.
Ebben a pillanatban, úgy éreztem, hogy ez után a nap után, ez a legjobb, ami történhet velem...valami fura, de jó érzés kapott el, egyszerűen kiment a fejemből minden, és csak mi négyen voltunk, semmi, és senki nem zavart...

2. rész - A lovardában

Másnap reggel, vasárnap korán keltem, egyből elővettem a naplómat.
"Kedves Naplóm! Tegnap este anya közölte velem, hogy apával kell laknom, mert Olaszországba megy dolgozni. Nem szeretném, hogy itt hagyjon, de neki ez jó, és nekem is csak jót akar, ezért megértem. Majd beszélek vele skype-on, meg találkozunk is. Úgyis itt a nyár. Egyébként most indulok ki a lovardába, úgyhogy este még írok."
Felöltöztem és halkan lementem a konyhába. Elkezdtem reggelit csinálni, gondoltam meglepem anyát. Csináltam melegszendvicset, teát is főztem hozzá, szépen megterítettem. 
- Jó reggelt anya! - köszöntöttem mikor felkelt. - Csináltam reggelit. Gyere, együnk, mert aztán indulnom is kell a loviba.
- Nem kell sietni, kimegyek ma veled! - mosolygott.
- De jó! - mondtam.
Elkezdtünk enni...
- Mikor költözöl? - nyögtem ki.
- Június 20.-án. 
- Addig sokat leszünk együtt, ugye?
- Persze. - mosolygott. - Köszönöm a reggelit Rami. - állt fel az asztaltól.
- Ennyi jár anya, te is nagyon sokszor csináltál nekem. - öleltem át mosolyogva.
- Kész vagy? Öltözök és indulhatunk is.
- Oké, a kocsiban várlak! - mondtam. Kimentem az autóhoz és anya 10 perc múlva jött is.
- Mehetünk? - kérdezte.
- Persze.
Amikor kiértünk egyből Remény bokszához mentem, de helyette egy másik ló volt ott, a boksz pedig feldíszítve. Anya rohant mögém.
- Ő ki? - kérdeztem furcsán, majd megsimogattam az albínó ló orrát.
- A neve Csábos. És tudom ki a gazdája.
- Ki?
- Azt hiszem Varga Ramóna a neve. - mondta nevetve.
- Én? - fogalmam se volt, mit mondjak. - Kaptam egy lovat?! 
- Igen. Legalább eltereli arról a figyelmet, hogy nem látjuk majd egymást... Apával megbeszéltem, azt mondta, hogy oké.
- Annyira köszönöm!! - erősen, könnyes szemmel megöleltem anyát. - Szeretlek.
- Én is kicsim. - mondta. - Felülsz rá? Megmutatom, melyik a szekrényed. - Mondta, és elvezetett a bértartók részéhez. Kihoztam Csábost, lecsutakoltam, vezetgettem, futószáraztam, majd mikor már tudta ki vagyok felültem. Isteni mozgása van. 
- Nagyon jó ugróló ám! - kiabált nekem a pálya széléről anya. - Állítsak akadályt?
- Igen, légyszi, addig vágtázok pár kört! - anya felállított nekem egy iksz-et.
- Kész, jöhetsz! - állt arréb. Beugrattam vágtába, és ráfordultam az akadályra. Izgultam. Amikor az akadály fölé értünk...egyszerűen csodálatos volt. 

1. rész - Bemutatkozás + A hír

Üdv a blogon, remélem tetszeni fog. A történet kitalált, nem rólam szól, de a főszereplő szemével írom. Jó szórakozást! (főszereplő: Rami, 17 éves)

"Kedves Naplóm. Egész jó napom volt ma, ráadásul itt az évvége. Még 1 hetet kell márcsak menni, és utána csakis lovazás lesz! Tegnap volt a szülinapom, de mivel anyuéknak most, hogy válnak, sok a dolguk, és meg sem ünnepeltük... Kicsit rossz érzés. Na mindegy... Remélem legalább a nyár jó lesz. Mára ennyi, majd holnap is írok!"

- Rami! Gyere le vacsorázni! - kiáltott fel anya. Lementem. Evés közben anya kérdezett tőlem:

- Nemsokára teljesen kész a válás, márcsak döntened kell.

- Nekem? - kérdeztem. - Miről?

- Szeretnél apáddal lakni? - kérdezte. - Vagy inkább a nagyszüleiddel?

- Veled miért nem maradhatok? - érdeklődtem meglepetten.

- Június végén Olaszországba utazok, ott kaptam munkát.

- Szóval odaköltözöl?

- Igen. Ott sajnos nem tudnálak ellátni téged, ezért nem szeretném, hogy gyere.

- De anya...

- Sajnálom kicsim, itt nincs de... - mondta, kissé szomorkás hangon. - Kérlek értsd meg, csak neked akarok jót! Ne nehezítsd meg még jobban légyszives.

- Rendben. De ugye attól még tudunk találkozni?

- Persze. Mégis csak a lányom vagy! - mosolygott.

- Szeretlek! - majd megöleltem, sé puszit nyomtam az arcára.

- Én is.

- De egy dolgot ígérj meg.

- Mit?

- Hogy vigyázol magadra. - néztem bele a szemébe, egy mosollyal az arcomon.

- Megígérem, ha te is. - kaptam tőle a választ.

- Áll az alku! - mondtam, majd megöleltem ismét. - Most megyek aludni.

- Várj. Akkor kivel szeretnél maradni?

- Apával.

- Rendben, beszélek vele akkor. Jó éjt kicsim.

- Jó éjt anya. - mondtam, majd felmentem a szobámba. 

-------------------------------------------------------------------------

Ennyi lenne az első rész, legközelebb hosszabb lesz! Véleményeket nagyon szívesen fogadok!